Kedvelj minket a Facebookon!

Egy szerzetes és egy apáca házassága

Árpádföldi Zsuzsanna képe
Írta: Árpádföldi Zsuzsanna 2017. 10. 31.

A reformáció 500. emléknapjára - 2017.október 31.
 

“Szerzetes és apáca házasodik!” – ma is felkapnánk a fejünket erre a hírre, így nem nehéz elképzelnünk, hogy 500 évvel ezelőtt milyen port kavarthatott egy ilyen házasság. Ma is kíváncsiak az emberek, és 500 éve is nagy érdeklődéssel voltak a “pikáns”, nem mindennapi események iránt. Hallottam már olyat is, hogy a nagy reformátor biztosan a papok házassága miatt kavarta ezt az egész “cécót”, de akkor is, és most is egyéb gúnyos megjegyzéseket kell és kellett elviselnie egy ilyen párnak. De nézzük meg, hogy mi történt valójában, mert mindenről hiteles, eredeti feljegyzések készültek, és megmaradtak a levelezések, amelyekből megtudhatjuk, hogyan is zajlott ez az első hallásra megrökönyödést vagy éppen mosolyt keltő, nem mindennapi házasság.

Luther Márton nem gondolt a nősülésre, de 1517. október 31-e után többször írt, beszélt a házasságról, a férfi és a nő kapcsolatáról, és a családról (hat ilyen művet tartanak számon). Tudása javát a Bibliából vette, ugyanis szerzetesi éveiben kiválóan megismerte azt, többek között a Biblia tanítás professzoraként tartották nyilván, és ezen tudást véve alapul hangoztatta, hogy Isten rendelte el a házasságot, és Jézus követői, az apostolok, a próféták is házasok voltak. (1Móz 2:24)

A wittenbergi templom kapuja - ide tűzte ki Luther Márton 95 tételét

 

1523. április 5-én történt, hogy a Luther írásait titokban olvasó apácákat megérintette a reformáció, és szökésüket a reformáció hívei segítették a nimbscheni kolostorból. Közöttük volt Luther későbbi választottja, Bóra Katalin is. Az apácák egy letakart áruszállító szekéren Torgaun keresztül Wittenbergbe menekültek. Az akkori polgármester az id. Lucas Cranah volt (nemesember és festő, rendszeresen készített portrékat Lutherről), aki feleségével együtt szállást és védelmet biztosított a tizenkét nemeskisasszonynak. Katalin sokat segített Barbara Cranach asszonynak a háztartásban és vendégeik fogadásában, így találkozott Luther Mártonnal is személyesen. Apácatársai már férjhez mentek, de ő megmakacsolta magát, mert csak Luther doktorra várt, mint kérőre. El is mondta Luther barátjának, aki továbbította ezt a férfinek. Ezt követően a reformátor “lelki kényszert” érzett, és sűrűbben látogatta Katalint, majd döntött, és gyors elhatározással feleségül vette. A reformáció után több, mint hét évvel történt ez. A menyegzőre szülei nagy boldogsággal jöttek, örültek, hogy 42 éves fiuk végre megnősül, és iránta érzett neheztelésük is szertefoszlott.

Az Ágoston-rendi barát és a cisztercita apáca házassága 1525 júniusában került sor.

 

A közeli barátok többsége úgy gondolta, hogy Luther reformátori tanítását végre cselekedetivel is megpecsételi, de volt, aki épp kétségekkel volt teli, mikor nagy szükség volt az ő reformátori munkásságára a kialakult politikai helyzet miatt is. Voltak, akik teológiai megközelítésből igazolták Luthernak eme lépését, mások pedig politikai magyarázatot találtak erre. Magyarázhatjuk inkább azzal, hogy Luther sokat foglalkozott a házassággal, a férfi és nő kapcsolatával, még a Biblia soraiban is erre talált útmutatást, és talán éppen korábbi tiltakozása a saját nősülésével kapcsolatban kövezte ki az oltárhoz vezető utat. Az összes magyarázat közül a legemberibb, hogy egyszerűen szerelmes lett, és felejtsünk el minden logikai magyarázatot. Luther boldog volt házasságában, sok feladatot kapott, de talán korábbi életéhez képest Katalin még többet, mert nem egyszerűen férj, feleség és gyerekek éltek együtt, hanem megkapta a wittenbergi kolostor kertjét, házát, udvarát, ahol állandóan kész háztartást kellett vezetnie. A háztartáshoz hozzátartozott idővel majd minden egyedül élő rokonuk, azok gyerekeit is ők nevelték, mindebben nagy segítség volt Katalin nénje, Léna, aki szintén apáca volt, ő is ott hagyta a rendet, felvette az evangélikus vallást, és sokat segített a gyerekek nevelésében. S még ezzel se volt teljes a népes család, mert Luthernek tanítványai is voltak, akik szintén kosztot és szállást kaptak. Katalin idővel földet művelt, veteményeskertet készített, háziállatokat tartott, fuvarozott, sert főzött, szóval felfejlesztette és ellátta a háztartást; a felesleget eladta, tehát gazdálkodott, még lovakat és teheneket is tartott. Pincéket istállókat, és lakószobákat is építtetett, és még számtalan dolgot cselekedett, amivel csodálatos gazdaságot hozott létre. Hihetetlen energiával dolgozott, hogy ellássa nagy családját, népes rokonságát, a messziről tanulni vágyó diákokat, üldözötteket és vendégeiket.
 

Honnan vette Katalin a tudást a háztartás és a gazdaság vezetéséhez? A mai korban ezt a munkát hogyan végezhetnénk el, mennyit kellene tanulnunk, hogy jövedelmező gazdaságot hozzunk létre, s csak úgy állandóan gondoskodjunk húsz, harminc, vagy még több emberről? Mindezt naprakészen!

Katalint édesapja öt évesen adta be az apácák közé, hogy tanuljon, ahol biztosan szert tett némi háztartási ismeretre és kertészkedésre, talán még állatot is tartottak, hiszen egy kolostornak régen szinte önellátónak kellett lennie. Itt az apácák megtanultak írni és olvasni, de sem gazdasszonynak, sem földmívesnek és még vendéglátónak sem készítették fel őket, anyának meg pláne nem, hiszen tizenévesen felavatott apáca lett. Katalin viszont két évet töltött el Wittenbergben a polgármester házában, és ott Barbara asszonytól nem kis háztartás vezetése mellett sokat tanult. Katalin nagyon hálás volt, hogy befogadták őt, s az első perctől kezdve sokat segített, égett a keze alatt a munka.

A Luther-házaspárnak hat gyermeke született (két kislányuk korán meghalt, az egyik félévesen), Johann udvari tanácsosként apja reformátor társának leányát vette feleségül, Martin teológiát tanult, és egy polgármester lányát vette el, Paul drezdai udvari orvos lett, hat gyereke volt, közülük Johann a nagypapa munkásságát folytatta, és Margarete egy porosz nemes felesége lett. Ezt a gyermekáldást a szülők legnagyobb örömének tartotta a nagy reformátor. Rajtuk kívül még legalább ennyi gyermeket neveltek és házasítottak ki a családból, és Luther számára ez, az utódok felnevelése, népes családja és szerető felesége volt a legnagyobb gazdagsága, amely érzés a pápáknak, más papoknak nem adatott meg, boldog és elégedett volt. Felesége munkáját sokszor azzal dicsérte, hogy „Katherina Uramnak” szólította kitartó kemény munkáját elismerve. Leveleit így kezdte: „Kegyelem és békesség Krisztusban! Kedves Käthém,” „Az én kedves, barátságos gazdasszonyomnak, Luther Katherina von Borájának, prédikátorának, serfőzőjének, kertészének, és ami még lehet.”

Bóra Katalin arcképe, id. Lucas Cranach festménye 1526-ból (Forrás)

 

Luther Márton szerint: a házasság lényege a hitvestárs szeretete és megbecsülése. A Szentírás útmutatása megtalálható: Ef 5:21-30

Luther tehát a férfi és nő kapcsolatának mintáját a Biblia alapján hirdette, és fontosnak tartotta annak törvényességét is. Úgy vélte, a házasság nélküliséget Isten külön, a tisztaság ajándékaként adja a kiválasztott embereknek, mint például Keresztelő Jánosnak. A cölibátust természetellenesnek tartotta, nem talált erre utalást, útmutatást a Bibliában, de a házasság mellett igen (Tit.1:6 és 1Tim.3:2), és későbbi éveiben boldogságát és gazdagságát házasságának és népes családjának tulajdonította: „Gazdagabb vagyok, mint az egész világ pápás papja.” „...ezenfelül törvényes gyerekeim vannak, amilyen a pápa egyetlen papjának sincs…”  Merészen Luther kijelentette azt is, hogy „Ha van oly kegyes pap, aki ellen egyébként senki más kifogást nem tehet, mint hogy gyarlóságból valamely asszonnyal szégyenbe keveredett, de mindketten úgy éreznek szívük mélyén, hogy örömest együtt maradnának a sírig igaz hitvesi hűségben, hogyha ezt jó lelkiismerettel tehetik, még ha szégyenüket nyilvánosan is kell viselniük: az ilyen két egyén Isten előtt bizonnyal házastárs! És még hozzáteszem, hogy az ilyen pap vegye el azt az asszonyt törvényes feleségül” Minden bizonnyal megtörtént már ilyen, s még manapság is hallunk történeteket szerelmes papokról és a reverenda elhagyásáról. (A szerzetesi fogadalmakról 1521-ben írt, a házaséletről pedig 1522-ben, még házassága előtt.) A házasságot a legmagasabb állapotnak tartotta, az asztali beszélgetésein nagy lelkesedéssel hirdette barátainak elégedettségét, boldogságát és gazdagságát, amit a házasélet és a család jelentett számára. Tehát Luther Márton döntött a házasság és a család mellett.

Egy gondolat erejéig elmélkedjünk el saját családi életünk örömeiben, boldogságában, mekkora kincs számunkra, adjunk hálát, és szükség esetén merítsünk Luther lelkesedéséből, akinek leveleit feleségéhez írva mindig átszőtte a hála és a dicséret, és gyermekeit is erre tanította: “Adj ezért hálát Istennek, és biztasd a kedves gyermekeket és Léna nénjüket, hálát adni az igazi Atyának, mert nélküle...”  Igaz, az 500 évvel ezelőtti beszéd alaposan megváltozott, de le tudjuk fordítani ezt mai beszédünkre. Ki tudjuk mondani nap mint nap, hogy hálásak vagyunk, és ki tudjuk mondani többször is a köszönöm szót? Luther Márton leírt és feljegyzett beszédeiből sugárzott a családja iránti szeretet, a kedvesség, hogy vannak neki, s kegyelmes hozzá Isten, amiért csak hálával tartozik neki. Lehet beszédünk megváltozott, átalakult, de az érzés, amit ki-ki maga lel meg bensőjében az ugyanaz most is, a szeretet az öröm érzése nem változik. Dobjuk félre a büszkeséget, amely annyi nehézséget kelt bennünk, s legyünk lelkesek, azért, amink van, amit kapunk, s ha kimondjuk a köszönöm és hála szavakat, használjuk bátran családunkban, többször, s megváltozik körülöttünk minden. Lehet először nem vesszük észre a változást, ami először apróságokban kezd megnyilvánulni, de a sok kicsi sokra megy. Tehát álljunk meg egy pillanatra, és engedjük, hogy megérintsen bennünket ez az üzenet, amely időálló, mindegy, melyik században élünk. Így könnyebben oldódhat fel, a feszültségünk, az elégedetlenségünk, a teljességre törekvésünk, ami bennünk van.

 

A kosztos diákok közül meg kell említeni a magyar Dévai Mátyást, aki az első reformációi nemzedékhez tartozott. Dévai Bíró Mátyás katolikus papként jutott Wittenbergbe, visszatérve az új hitelveket hirdette. Küzdelmes utat járt be, többször üldözték. Sárváron hosszú időt töltött, ahol Nádasdy Tamás védelme alatt élt. Munkásságát a magyar Luther névvel illették, hiszen elsőként adta át a lutheri eszméket, elveket.

Könyv- és filmajánló 

A reformáció tanai elterjedtek a világon, és Luther Márton munkássága irányt mutatott a keresztyéni életünkhöz. Feleségét, Bóra Katalint szolgálata, “háttérmunkássága” a reformáció korának egyik leghíresebb asszonyává tette. Életének részleteiről, kitartásáról további információkat kaphatunk Ursula Koch: Rózsák a hóban című regényes, egyszerű olvasatú könyvéből, amely főként Bóra Katalin egyéniségét, emberségességét hiteles életkörülményeit, mutatja be.  Az 500 évvel ezelőtti hiteles életkörülményeket filmesített formában a "Ktaharina Luther" című, idén elkészített fimben láthatjuk. A filmről interjú készült Fabiny Tamás püspökkel, aki a film magyar szövegkönyvét lektorálta, s hosszú évek óta sokat foglalkozik Bóra Katalin személyével. A cikk megtalálható digitális változata: ITT

Cikkajánló: MIT ÜZENHET NEKÜNK MA A REFORMÁCIÓ?

Katharina von Bora - német életrajzi film (2017)

Felhasznált irodalom:
Fabiny Tibor: Luther Márton végrendelete
Ursula Koch: Rózsák a hóban
Evangélikus élet
Híd Evangélikus missziói magazin
Luther válogatott levelek
http://www.lutheran.hu/
Bibilia