Wéber Anikó - Hanga régi karácsonyai

Hanga, a hópihe „csak kapkodta a fejét. Minden olyan nagyon gyorsan történt. Pompa úr úgy lengette a karját, mintha karmesterként vezényelne egy zenekart. A hópelyhek hallották is a titkos, csak nekik szóló zenét. A sorok egymás után ugrottak a mélybe. Hirtelen Hanga is ott találta magát a felhő szélén. Letekintett, és egy pillanatra megrémült, mert borzasztóan messze volt a föld. De ekkor a fülében felhangzott a titkos dallam, és megnyugodott. A ritmusra a levegőbe lendült, és pörögni-forogni kezdett. Szállt a többi hópihe között…”

Ahogyan felcsendül a könyv első oldalán a titkos zene, és megpillantjuk az illusztrációt Pompa úrról és az emberi alakokat öltött hópihékről, egy különleges varázslattal mi is a hópelyhek mellett találjuk magunkat, és kezdődik a karácsonyi utazás.

„Mi az a karácsony? – kérdezte Hanga. Hugó bácsi az egyre rövidülő szakállát simogatta. – Hm. Azt nem tudom pontosan megmondani. Sokféle karácsonyt megéltem már. Újakat. Régieket. Tudod, ilyenkor másképp viselkednek az emberek, mint a hétköznapokon. De 150 éve láttam ünnepelni igazi királylányokat és grófúrfikat is.”

Hanga régi karácsonyai. A könyv illusztrációit Keszeg Ágnes készítette.

Hanga földi útja során – többek között – arra a kérdésre keresi a választ, hogy mit jelent a karácsony. Hugó bácsi, egy idősebb hópihe elárulja neki, hogy időutazásra is van lehetősége, és Hanga úgy dönt, hogy visszamegy az időben. A szerző így kalauzolja az olvasóit és a mesét hallgató gyerekeket a XIX. századba. Utazunk mi is Hangával, és megnézzük, milyenek voltak a régi karácsonyok. Sőt át is éljük azokat, hiszen részesei leszünk az eseményeknek, ugyanis a hópihelány belevonódik a történésekbe. Először Erzsébet királyné és Mária Valéria királykisasszony ünnepébe tekinthetünk bele, és segítünk Valériának, majd visszacsöppenünk a kiegyezés előtti időbe, ahol az egykori forradalmár, de ekkor már a kiegyezésért dolgozó Andrássy Gyula gróf gyermekei karácsonyának leszünk részesei. Ezután következik egy polgári karácsony, még pedig a nagy költő-forradalmár, Petőfi Sándor özvegyével, Szendrey Júliával és második házasságából született gyermekeivel. Érdekesség, hogy a kislány Ilonától megtudjuk, édesanyja, Júlia maga is költő-írónő, és műfordító munkássága révén az Andersen-mesék magyar nyelvű kiadását neki köszönhetjük. A hópihe egy következő útja során eljutunk egy faluba, ahol megismerjük a hagyományőrző betlehemes játékokat és a régi falusi karácsonyok hangulatát, varázsát is. Majd a következő karácsonnyal Hanga visszaér napjainkba, a modern technika világába, azonban itt is megtalálja a meghitt karácsonyt, és végre teljességében is megérti annak valódi jelentését és lényegét.

„Nem vihetek magammal semmit az útra – rázta a fejét Hanga.”

Habár a történet mesélése időben nem lineárisan történik, hol előre, hol pedig visszafelé utazunk az időben, mégis annyira jól vezeti a fonalat a szerző, hogy egyáltalán nem lehet érezni az éles váltásokat a korszakok között, sőt, rájövünk, hogy a sorrend pont úgy van jól, ahogyan van.

A történet nagyon szép szimbolikával bír. Megjelenik benne a születés és újjászületés élménye. A hópihelány először fél az olvadástól, attól, hogy rövidke földi élete véget ér, de az élet egy mesés körforgássá válik, és a hópehely nem hal meg, csupán elalszik, amikor elolvadva a nap sugaraival visszajut az égbe. Egy következő karácsonyra újra leszületik, de ekkor már az előző földi látogatásainak élményeivel és tapasztalataival érkezik.

Hanga „szerette volna Valériától megkérdezni, hogy mit is jelent pontosan a karácsony, de már nem volt ideje. Hirtelen egészen könnyűvé vált, és a királylány kezében nem maradt más, csak egy hópehelycsillag, majd egy egészen parányi vízcsepp.”

Hanga régi karácsonyai. A könyv illusztrációit Keszeg Ágnes készítette.

A Hanga régi karácsonyai amellett, hogy gondolatvezetését tekintve is egyedi, megfelel a modern kori gyermekirodalmi elvárásoknak, ugyanakkor vissza is hozza a régi karácsonyok hangulatát. A mai gyerekek rácsodálkozhatnak arra, hogy van élet a televízión, a tableten, a telefonon és a videójátékon kívül is. Manapság sok gyereknek kerül valamelyik a fa alá, azonban e könyvet olvasva most a szereplőkkel megtapasztalhatják az ajándékozás örömét is, hiszen a jelenetek kimondatlanul közvetítik azt a tartalmat, hogy legalább annyira jó adni, mint kapni, ha az adás szívből jön.

A mesének további fontos oktató funkciója is van: a játékosan szerezhetnek a gyermekek kultúrtörténeti ismereteket. A szerző hiteles szakirodalmak felhasználásával írta eme legújabb meséjét. Hanga régi karácsonyai egy gyermekkönyv, amelyet a kisebbek (akik még nem tudnak egyszerre sokáig odafigyelni) is élvezhetnek, hiszen kisebb fejezetekre bontott szerkezete révén a számukra is követhető. Mindazonáltal a gyönyörűen illusztrált kiadványt nemcsak a gyerekeknek, hanem azoknak a felnőtteknek is ajánlom, akik a mai rohanó világunkban újra át szeretnék élni a felhőtlen gyermekkort és a karácsony igazi örömét.

A Hanga régi karácsonyai annyira jól felépített mesekönyv, hogy képtelenek vagyunk nem belemerülni, és mi is utazunk együtt a hópihelánnyal a XIX. századba.

A varázslat része a főszereplő maga: a csillogó, szállingózó hópelyhek és a havas táj. Sajnos ma már egyre ritkábban van fehér karácsonyunk, a könyv azonban visszahozza nekünk ezt az élményt is. A mese hatására, a legközelebbi havazásnál a hópihéket figyelve átélhetjük újra a varázslatot, amely a könyv lapjait olvasva átmelegítette a lelkünket.

Vajon mi a karácsony valódi lényege? Tartsunk mi is Hangával, és az ünnepre hangolódva, vagy a már feldíszített fa alatt éljük át Wéber Anikó meséjének karaktereivel a karácsonyi varázslatot!

Káli-Rozmis Barbara

A könyv megvásárolható: Hanga régi karácsonyai

Wéber Anikó írói oldala: Wéber Anikó. Eddig megjelent könyvei: Könyvek