Zimbabwe Viktória-vízesés

A Viktória-vízesés eredeti neve Mosi-oa-Tunya, amely „mennydörgő gőzölést” vagy, egy másik magyarázat szerint, „robajló füst”-öt jelent. A csodálatos képződmény, amely még az ABBA együttest is megihlette, évente több mint egymillió látogatót vonz. Aki járt már az Afrika déli részén, Zambia és Zimbabwe ország határán található, több mint 1700 méter széles zuhatagnál, tudja, hogy mindkét elnevezés helytálló.

Az európai misszionárius-felfedező, David Livingstone, 1855. november 17-én bukkant rá a ma már az UNESCO-Világörökség védelmét élvező csodára, amelyet az akkori brit királynő után Viktória-vízesésnek neveztek el. A környező erdőket eredeti állapotban tekinthetjük meg, ahonnan kilátópontokról gyönyörködhetünk a vízesés cseppjeinek és a napsugarak játékának köszönhető szivárványban. Éjjel pedig a holdszivárvány, a holdfény és a víz játéka nyűgözi le az idelátogatót.

Az Ördög úszómedencéje („Devil's Swimming Pool”)

A veszély szerelmesei nem szokták kihagyni azt, hogy az Ördög úszómedencéjében megmártózzanak. Erre a száraz hónapokban nyílik lehetőség. Mivel sokan illegális túra keretein belül igyekeznének lubickolni a vízesés természetes módon kialakult medencéjében, ma már vezetett túra épült erre. Van egy rémtörténet egy helyi túravezetőről, aki az életével fizetett azért, hogy megmentsen egy turistát, aki megcsúszott, és a sodró vízbe zuhant. Mielőtt az olvasó megrémülne, meg kell jegyeznünk, hogy ez az eset nem az Ördög úszómedencéjénél történt.

Kép (lent) forrása: Devil's Swimming Pool - Photo credit: Charles Haynes via Visualhunt.com / CC BY-SA

A hotelszobák csillogó fényei és az eldugott falvakban élő helyiek viskói

Mi, akik sok százezer forintért ellátogatunk a Zimbabwe-i Viktória-vízeséshez, szomorú kontrasztnak lehetünk tanúi, ha nemcsak a fő turistalátványosságokat, hanem néhány falvat is meglátogatunk. A helyiek összetákolt viskókban élnek. A falvak egymástól aránylag messze helyezkednek el, és általában 4-10 lakóalkalmatosságból állnak, amelyek természetesen minden modern komfortot nélkülöznek. Csupán a lakók öltözete utal arra, hogy mégsem teljesen állt meg itt az idő. Nőként most értékelhetjük igazán a „modern” technikai újításokat, mint például az elektromos vagy gáztűzhely, illetve a vezetékes víz. A helyi asszonyok dolga a vízhordás, és nem szegényes házaik „udvaráról”, hanem három-négy kilométerről cipelik a fejükön a vízzel teli vödröket.

A kunyhóik konyhaként használt sarkán kevés alapanyagból készült ételt főznek, mert a helyi boltban szinte semmi sem kapható az alap élelmiszereken – rizs, liszt, olaj, só – kívül. A kis falvak lakói egyébként nagyon kedvesek, és még egy helyi különlegességgel, rovarokból készült chipsszel is megkínálnak minket vendégszeretetük jeléül. A ropogós ételnek, amelyet nem illik visszautasítani, egyébként semmilyen íze sincsen. Ha van szerencsénk meglátogatni egy kis falut, semmiképpen ne menjünk üres kézzel. Ha viszünk szappant, illetve néhány kiló élelmiszert, végtelenül hálásak, és talán még a kunyhójukat is megmutatják nekünk.

A helyiek falvaiból a hotelszobába visszatérve akarva akaratlanul is átértékeli az ember az életét és a szükségleteit. Valóban nem tudunk élni egy második fürdőszoba vagy egy tizedik cipő nélkül?

Képek: saját fotók; kivéve: borítókép - Ninara via Visualhunt / CC BY ; valamint a fenti Ördög úszómedencéje fotó - Charles Haynes via Visualhunt.com / CC BY-SA

Adatok forrása: Viktória-vízesés