Sokszor keresztülutaztuk a Zempléni-hegység különböző irányú útjait, de többnyire csak azzal a céllal, hogy átjussunk a hegységen, és Telkibányát elhagyva a szülőfalum felé vegyük az irányt. Annyi szépség mellett vezetett utunk, amit csak az autónk ablakából szemléltünk, hogy elhatároztuk, teszünk egy felfedező utat, hogy megnézzük azt, amit csak sóváran, távolról láttunk.

Pálházáról Hollóháza felé autózva talán még keskenyebb, kanyargósabb út vezet, mint Telkibánya felé. De már pár kilométer után mint egy idéző ígéret felénk köszönt a múlt. Ahogy egyre közelebb érünk, egy hegycsúcson kimagasodik előttünk e táj régen fenséges, és biztos őrzője, a Füzéri vár.

Füzér községbe érve már a várgondnokság impozáns épületét is érdemes meglátogatni. Itt digitalizált formátumokban megtekinthetjük a vár egész történetét, régi levéltári iratok másolatát böngészhetjük, sőt, még Perényi Péter koronaőr is fogad bennünket, akinek viaszfigurája lévén talán a szelleme is itt van velünk.

(diavetítéshez kattints a képekre)

A várba csak gyalogosan juthatunk a felújított, régi, sziklába vájt lépcsőkön. Igaz, hogy fárasztó a lépcsőjárás, de mindenért kárpótol a látvány. A Füzéri vár ama kevés régi várak egyike, amelyik feltételezhetően a tatárjárás előtt is állt. Talán az Aba nemzetségből a Füzér család őse, Zarád építette a 13. században. Az első okirat, amelyik említi Füzér várát 1264-ben kelt. Egy 1270-ben írott oklevélből megtudhatjuk, hogy a vár birtokosa egy Kompolt nembeli „vak” Andronicus mester volt, akitől maga a király, II. András vásárolta meg Füzér várát. Az évszázadok során sok birtokosa volt a várnak. Akadt, akinek a király adományozta, volt, aki harccal szerezte meg vagy megörökölte. Említést érdemel a Perényi család, és annak talán legismertebb tagja, Perényi Péter koronaőr, aki Szapolyai János koronázása után, 1526-ban a koronát nem a megszokott helyére, a Visegrádi várba vitte, hanem a saját birtokát képező Füzéri várba, ahol több mint egy évig a Tárházban őriztette. Több főnemesi családot is említhetnénk, akik birtokosai voltak a szépséges, tájat uraló várnak. Például a Báthory, Nádasdy vagy Károlyi családokat, de sajnos a végzetét ez sem kerülhette el. A Wesselényi–összeesküvés kapcsán, hogy a vár a „rebellis” magyar urak potenciális forrásává ne váljon, 1676-ban Strasoldo kassai főkapitány leromboltatta.

Persze, a múltunk iránt fogékony, hálás utókor nem akarta, hogy e dicső történelmünk csodás tanúja örök álomra szenderüljön. Több feltárás és ásatás után már 1910-től voltak kezdeményezések a vár rekonstrukciójára, újraépítésére. Igaz, hogy ezek a kezdeményezések sokszor megrekedtek, hiszen két világháború is közbeszólt, és bizony akkor kevesen gondolták, hogy a mai napra mégis sikerül a Füzéri várat teljes pompájában rekonstruálni. A szkeptikusok vagy rosszakarók mégsem jártak sikerrel, és ha elindulunk Füzér községből a gyalogtúránkra, a felvonóhídon és a kaputorony bejáratán keresztül az alsóvár középkori hangulatát idéző várudvarra jutunk. Megtekintve az alsóvár feltárt épületeit és gerendás pincéjét, folytatjuk utunkat a kőbe vájt évezredes lépcsőkön, míg a felsővárba érünk.