Art díjas író, költő verse

(Vérével írta keresztény hitét a jövő)

Olajfák hegyén állok gondolatban,

és közel kétezer évet eljátszott az idő.

Krisztus tanítását hallgatom:

gyógyító beszéde - üzenet Ég és Föld között.

A Golgota sziklapart oldalán

a hajnal fátyolában ott lebeg a múlt,

még véres a krisztusi kereszt!

Egy Anya sírása néha felzokog a Golgotán.

Mások helyett imádkozik már a csend.

A hajnalok szeme Új Világra nézett,

de nem tántoríthat a tévedés:

most is hallom, kiáltják - feszítsd meg Őt!

E sebzett világban, melyben élünk,

mennyit változott az Ember? Kétezer év!

És Pilátus ma is mossa még két kezét.

Gondolataim ünnepi asztalánál ülök,

és a világ sebe bennem - az élőnek fájó!

Oly keserű lett e pohár - a húsvéti gondolatom.

Érzem, idegen lettem e földi tájon.

Mégis azt mondom: Uram köszönöm.