Különböző napszakban még sokszor a tél színeiben látjuk a természetet, de a napsugár melege, a madarak éneke, a halak csobbanása határozottan márciust jelent, és mindenütt a természet visszafordíthatatlan ébredése vesz körül bennünket.

A tavasz beköszöntét jelzi, hogy napról napra változik a természet. Kibomlanak a rügyek, kinyílnak a virágok, megmozdulnak az állatok. A vadlúdra és a hattyúra is jellemző, hogy egy életre választanak párt maguknak.

Ez a hattyúpár már hosszú évek óta él ezen a területen. Minden évben több "rút kiskacsát" nevelnek fel.

A tavalyi nádkupac tojásokat rejt. A vadludak a nád és gyékény részekből fészket raknak maguknak a háborítatlan területeken, lényeg, hogy víz vegye körül, és a víz szintjével tudjon emelkedni tutajszerűen.

Ezen a fészken látszik, hogy alaposan ki van munkálva. A vadludak nem ülnek folyamatosan a tojásokon, és messziről észlelték a csónak mozgását, így időben elmentek, vagy éppen élelem keresésben voltak.

A fészekről felszálló vadliba. Gyors és hirtelen mozgásuk miatt nehéz volt "lekattintani" a levegőben repülő madarakat. Talán egy került legközelebb a csónakhoz.

A vízben is mozognak a halak, ahogy melegszik a levegő. A képen egy ponty vonalai rajzolódnak ki a víz mélyén.

A barkafa a vizes partok természetes növénye, a tél végén, tavasz elején elsők között pompázik sárgás-zöldes virágával a téli fakó színek között.

A vízparton is először a fű mutatja meg koszorúként a természet élénkzöld színét.

A naplemente varázslatos hangulata a vízparton.