2024-04-19 13:33
Jelenleg online: 7 fő
Kedvelj minket a Facebookon!
Anglia fantasztikus hely, ha már átvészelted Európa keresztül utazását, és kiváltképp a Csalagutat. Amikor ezen akadályokon sikeresen végigmentél, jöhet Anglia. Tényleg olyanok a házak, mint a képeken, és a fű is sokkal zöldebb! Tényleg.
Épp kezdtem kissé elbóbiskolni, amikor mellém lépett a buszon Milán, akivel a Csalagútban elegyedtem beszélgetésbe először.
- Itt a töltő - mondta felém tolva egy telefonszerű tárgyat.
- Ó, igazán nem erre gondoltam, nem szeretném a te töltődet használni, neked is biztosan szükséged van rá.
- Nem, van elég rajta. Én már kétszer feltöltöttem a telefonomat itt az úton, és nézd, még mennyi van benne- tolta felém a kis fekete tárgyat rendületlenül.
Hálásan megköszöntem, és onnantól kezdve ismét szörfözhettem az interneten, hallgathattam zenét, bármit csinálhattam a telefonommal szabadon. Volt még néhány óra az útból, így nagyon boldog voltam..
Anglia tényleg különleges, tényleg szép. A gloucesteri katedrális olyan gyönyörű volt, hogy tátott szájjal sétáltam körbe-körbe újra és újra. Állítólag háromévente rendeznek itt a katedrálisban különleges koncertet, és ehhez épp most próbáltak. Erre én teljes izgalomba jöttem, s fennhangon kijelentettem, hogy szerintem mindent megadnék azért, hogy ezen a koncerten énekeljek, vagy akár csak néző legyek, de itt nagyon szívesen lennék még a templom egere is.
Milán egyre gyakrabban került mellém a városnézések során, s egyre többet beszélgettünk.
- Te hogyan vagy itt Angliában? Egyedül jöttél? - kérdezte. Meglepetten néztem, aztán viccelődve válaszoltam.
- Egyedül jöttem, igen, a szüleim elengedtek egyedül. Mit szólsz?
- Nem, úgy értem, kivel jöttél? Szülő vagy?
- Igen, szülő is vagyok - válaszoltam mosolyogva.
- De akkor hogy jöttél ide? Csak nem… tanár vagy?
Na, ebben a döbbenetes felismerésben minden benne volt. Pont úgy nézett rám a gyerek, mint amikor egyenesen a Marsról száll le egy igazi szörny vagy valami zombi személyesen, aki pont ott áll előtte szemtől szemben.
- Igen, tanár vagyok, azzal a pár gyerekkel jöttem ott, én most innen figyelem őket.
- Neeeem, te nem lehetsz tanár, na, ezt nem hiszem.
- Miért, mi a baj ezzel? Miért nem lehetnék tanár?
- Te nem olyan vagy. Maradjunk ennyiben.
- Miért, én milyen vagyok?
- Hát, vicces.
Így aztán az angliai élmény, a királynők és a királyok mellé újabb tapasztalattal bővült a gyerek útja, miszerint a tanár…egy ember.
Képek forrása: Schäffer Edina, wikipédia: DAVID ILIFF. License: CC-BY-SA 3.0