Kedvelj minket a Facebookon!

TE TÉNYLEG TANÁR VAGY?

 

Anglia fantasztikus hely, ha már átvészelted Európa keresztül utazását, és kiváltképp a Csalagutat. Amikor ezen akadályokon sikeresen végigmentél, jöhet Anglia. Tényleg olyanok a házak, mint a képeken, és a fű is sokkal zöldebb! Tényleg.

Épp kezdtem kissé elbóbiskolni, amikor mellém lépett a buszon Milán, akivel a Csalagútban elegyedtem beszélgetésbe először.

- Itt a töltő - mondta felém tolva egy telefonszerű tárgyat.

- Ó, igazán nem erre gondoltam, nem szeretném a te töltődet használni, neked is biztosan szükséged van rá.

- Nem, van elég rajta. Én már kétszer feltöltöttem a telefonomat itt az úton, és nézd, még mennyi van benne-  tolta felém a kis fekete tárgyat rendületlenül.

Hálásan megköszöntem, és onnantól kezdve ismét szörfözhettem az interneten, hallgathattam zenét, bármit csinálhattam a telefonommal szabadon. Volt még néhány óra az útból, így nagyon boldog voltam..

Anglia tényleg különleges, tényleg szép. A gloucesteri katedrális olyan gyönyörű volt, hogy tátott szájjal sétáltam körbe-körbe újra és újra. Állítólag háromévente rendeznek itt a katedrálisban különleges koncertet, és ehhez épp most próbáltak. Erre én teljes izgalomba jöttem, s fennhangon kijelentettem, hogy szerintem mindent megadnék azért, hogy ezen a koncerten énekeljek, vagy akár csak néző legyek, de itt nagyon szívesen lennék még a templom egere is.

Milán egyre gyakrabban került mellém a városnézések során, s egyre többet beszélgettünk.

- Te hogyan vagy itt Angliában? Egyedül jöttél? - kérdezte. Meglepetten néztem, aztán viccelődve válaszoltam.

- Egyedül jöttem, igen, a szüleim elengedtek egyedül. Mit szólsz?

- Nem, úgy értem, kivel jöttél? Szülő vagy?

- Igen, szülő is vagyok - válaszoltam mosolyogva.

- De akkor hogy jöttél ide? Csak nem… tanár vagy?

Na, ebben a döbbenetes felismerésben minden benne volt. Pont úgy nézett rám a gyerek, mint amikor egyenesen a Marsról száll le egy igazi szörny vagy valami zombi személyesen, aki pont ott áll előtte szemtől szemben.

- Igen, tanár vagyok, azzal a pár gyerekkel jöttem ott, én most innen figyelem őket.

- Neeeem, te nem lehetsz tanár, na, ezt nem hiszem.

- Miért, mi a baj ezzel? Miért nem lehetnék tanár?

- Te nem olyan vagy. Maradjunk ennyiben.

- Miért, én milyen vagyok?

- Hát, vicces.

Így aztán az angliai élmény, a királynők és a királyok mellé újabb tapasztalattal bővült a gyerek útja, miszerint a tanár…egy ember.



Képek forrása: Schäffer Edina, wikipédia:  DAVID ILIFF. License: CC-BY-SA 3.0