Kedvelj minket a Facebookon!

PASI-ÁTIRÁNYÍTÁS, avagy "Ezt hogyan?"

 

Ketten beszélgetnek egy munkahelyen. Egyikük ül maga elé meredve bambán, majd belekezd:

-Te, figyu, érdekelne téged egy pasi?

- Pasi? Minek? Arra? Vagy hogyan érted?

- Hát arra is, meg mindenre.

- Na, de nem értem, most van egy pasi, aki nem kell?

- Nekem nem kell. Tök jó fej, mindig megkeres, akar valamit, de én nem akarok.

- Na, de miért nem?

- Mert most nem kell senki, jól vagyok így. Különben is, várok egy évfolyamtársamra, aki nemsokára jön, nem kell. Érdekel? Átirányítsam hozzád?

 

A másik nagy szemekkel, csodálkozva néz.

- Átirányítani? Pasit? Azt hogyan?

- Hát, még nem tudom, de valahogy. Engem annyira nem érdekel, különben sem az esetem.

A másik nem válaszol, egy ideig latolgatja a váratlanul jött lehetőséget, majd hosszú csend után megszólal.

- Én csak Miklósra tudok gondolni. Nem érdekel más…

-Hát, te hülye vagy, Miklós egy egoista, mindig csak kritizált téged, teljesen levitte az önértékelésed, amiben amúgy is deficites voltál. Segíteni semmiben nem segített, többször is elcseszte, bunkó is volt. Egy érzelmi nulla. Olyan, aki csakis magára gondol, és ha nem azt, és nem úgy csinálod, akkor meg hisztizni kezd. Hagyd már abba, ne gondolj többet rá! Az ilyen semmit nem érdemel. Basszus, örüljön, hogy valaha is szóba álltál vele. Pont ugyanúgy százegyszer is elcseszte, mint a másik, a Tomi, annak is millió lehetőséget adtál és az is pont mindegyiket eltolta, és azóta is kapar érted. Ezek mind egy klub. Akkor jönnek rá, amikor késő. Felejtsd már el, mondtam!

- Te nem tudod, mit jelentett nekem. Igazán szerettem. A kislányának is bemutatott, vele is olyan jól kijöttem.

- Te jól kijöttél vele, mert te mindenkivel jól jössz ki, de ezek nem. Ő bezzeg nem jött ki a te gyerekeiddel, mert modortalan volt, piszkálta őket. Hidd el, ezekkel nem szabad egy percig sem foglalkozni. Lapátra tetted őket, mert hülyék, és nem érdemeltek meg téged. Lépj tovább. „Nextvanplíz....”

Ismét nagy csend. A másik elmerült egy időre az emlékeiben.

- Na, figyelj! Ez egy értelmes ember, nagyon aranyos. Jó vele beszélgetni, és ez fontos. Gondold meg!

- Jó vele beszélgetni? Az jó. Legalább addig sem gondolok Miklósra.

- Na, mondtam neked, ugye? Átirányítom hozzád, de utána nincs reklamáció. Oké?

A másik felnevet.

- Reklamáció? Teljesen úgy, mint az áru a szállítás után.

Tovább nevet, egyre erősebben, majd kacagásban tör ki.

- Nem, köszönöm, nem kérem. Én Miklóst szerettem. Köszi, aranyos vagy, de nem kell.

- Te hülye vagy! Javíthatatlan. Nem baj, azért szeretlek....