Kedvelj minket a Facebookon!

AZ EDELWEISS CSODÁJA

Sisi hajkoronájának éke

 

A vakítóan fehér növény a magas hegyek legismertebb havasi virága. Megbirkózik a szélsőséges időjárással, az alacsony légnyomással, a változó légnedvességgel, és védelmező metabolitok kiválasztásával képes megóvni magát a fény káros sugaraitól. A legendás virág Erzsébet császárné egyik kedvenc virága volt. Sisi legendásan szép hajának éke volt. Nagyon sok őt ábrázoló festményen, korabeli fotón megtekinthetjük ezt a két csodás szépséget: Sisit és a havasi gyopárt. Ezt a virágot nagyon sok esetben a szakirodalom a királyok virágaként, a császárné virágaként nevezi. Fellelhető több legenda is a havasi gyopárral kapcsolatban. A teremtés történetet tanulmányozva egy kedves kis történetet találtam, ami a havasi gyopár elhelyezkedéséről keletkezett.

Franz Xaver Winterhalter: Erzsébet

A virágok teremtésének kezdetén itt-ott már nyíltak a kertekben a nemes és egyszerűbb virágok.

Az erdőkben, mezőkön, réteken pedig vadvirágokat ringatott a szél.

De volt egy egyszerű sárgás-fehér kis virág, aki saját maga álmodta meg létének célját. Ezért ő társainál jóval később kereste fel a jó Istent, hogy jelölje ki élőhelyét.

Amikor odaért, tisztelettel meghajolt előtte és úgy szólt:

-Teremtőm! Nem tudom hova szántál engem? De te belelátsz a szívembe, és tudod, hogy én olyan helyen szeretnék élni, ahol közelebb lehetnék hozzád, mint virágtársaim.

A jó Isten meghatódott e szavakra és mosolyogva válaszolt:

- Legyen a szíved szerint... Mivel te kész vagy elhagyni a földet az égi dicsőségért, otthonod a magas hegyeken - a havasokon - lesz. S ezt a nemes, bájos kis virágot elnevezte havasi gyopárnak.

- Köszönöm Teremtőm, hogy meghallgattál - válaszolta a kis virág és elfoglalta helyét a szédítő magasságban.

 

A Kárpátok éke – mondják rá, s valóban: a havasi gyopár ékkőként csillog a magas hegycsúcsok zord ormain.

A havasi gyopár (Leontopodium nivale) népszerű, kedves kis növény, s azokon a vidékeken, ahol fellelhető, számos legenda, történet fűződik a bájos virághoz. Eredetileg sztyeppei növény volt. Évezredes vándorlással került az Alpok, a Kárpátok 1800–3000 méter magasban fekvő, mészkősziklás lejtőire, fennsíkjaira, hogy mosolyt csaljon a fáradt vándorok arcára. A magam részéről Isten egyik apró csodájának vélem ezt a mostohább körülmények között csendben, alázatosan megálló szépséget, mely oly igen kedves a  népnek, úgy ahogy a császárnénak is kedves volt, ő is a természet egyik csodájaként tekintett erre a kis virágra. Olyannyira fontos volt Sisi számára, hogy még a Sissi trilógiában is helyet kapott. Bizonyára sokan emlékeznek arra a jelenetre amikor Ferenc József Tirol egyik sziklájának magas ormára mászik egy szál Havasi Gyopárért, amit majd odaad szerelmének. De nézzük meg egy kicsit a legendát, hogy mit is szimbolizál az, hogy a császár átadja a virágot a fiatal, csodaszép császárnénak.

E júliustól szeptemberig nyíló kis virág számos európai országban kedvelt jelkép: a női vadászok és a vadászfeleségek „védelmezője”, a német hadsereg hegyi vadászainak jelképe, a Dél-Tiroli Néppárt (SVP) címernövénye, Svájcban a hadsereg tábornokainak rangjelzése. De ami ennél is fontosabb az igaz, tiszta, hű szerelem szimbóluma, neve sokfelől visszaköszön ránk. S hogy honnan is származik a növény, azt bizony a német nép jól tudja, s legenda formájában szájról szájra át is adja:

Valamikor réges-régen élt a hegyek között egy gyönyörű ifjú leány, Maricska. Olyan szép volt a leány, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.

Egy alkalommal Maricska csodaszép havasi kürt hangjára lett figyelmes: egy fiatal pásztorfiú, Alexander játszott a réten magányosan. Maricska követte a hangot, s mikor meglátta forrását, elrejtőzött a sűrű bokrok között. Hosszan hallgatta a szép zeneszót. Amikor pedig a kürt elhallgatott, előjött rejtekhelyéről. Mikor a fiú meglátta az erdei szépséget, ismét játszani kezdett, de úgy, hogy még a hegyek is énekelni kezdtek örömükben, s táncra perdültek a magas bükkfák… Attól a pillanattól kezdve a fiatalok szíve szerelemben égett. A pásztorfiú nem mehetett a faluba, őriznie kellett a juhokat, de mindennap beszélt Maricskával. A nap még ki sem emelkedett felhő takarója mögül, a trembita hangja már hívta szép szerelmét. Hallgatta a leány a havasi kürt szavát, örült a szíve, s várta az őszt, az ősszel együtt a vidám lakodalmat…

Ám egy alkalommal nem szólalt meg a kürt ismerős hangja, nem várta őt szerelme sem a réten. Nem tudta szegény, hogy éjjel megölték őt gonosz ellenségei. Fúj a szél, viszi a Kárpátok fölött a szomorú leány hangot: »Alexander! Kedvesem! Hol vagy?! Szerelmed keres téged. Felelj!…«. Sűrű bozóton verekszi át magát Maricska, mély szakadékokba is beles, és egyre csak fut a magas hegyek közt, és sír, keservesen sír, könnyeit hullajtja. Könnycseppjei tiszták, akár a szerelem. Ahová leesik Maricska könnye, ott hófehér virág nő, az igaz szerelem jelképe…

Csak a becsületes és bátor ifjak találják meg a magas sziklákon növő havasi gyopárt. Aki megtalálja, s odaajándékozza egy leánynak, azt örökre megszereti az a lány!…”.

 

E legendának az ismeretében szalad a fiatal császár a hegyi kecskék között a magas hegyek ormára havasi gyopárt szedni a fiatal Sisinek. Mint tudjuk Sisi jól ismerte a virágot hisz a természet minden egyes kis élőlényét fölfedezte édesapjával gyerekkorában. Az akkori mondát szintén ismerte, a fiatal császárné szimbólumként tekintett a kecses virágra. De nemcsak sokat adott Sisi a szépségére, hanem rengeteg növényi olajat, gyógynövényt használt szépségének megőrzése érdekében. És ahogy az ibolyát szerette megenni, a havasi gyopár gyógynövényi tulajdonságát is ismerte. Ma már bőrgyógyászati laboratóriumok is igazolják, ami Sisi idejében szájról szájra terjedt, hogy a szájhagyomány szerint szerelmi varázserővel is bíró virág egészségre és szépségre kifejtett jótékony tulajdonságú. A havasi gyopár hatékonyan regenerálja és erősíti a bőr természetes védekezőképességét, aktív hatóanyagként megakadályozza a szabad gyökök hialuronsavra, kollagén- és elasztinrostokra gyakorolt romboló hatását. Puhítja és hidratálja a bőrt, véd az irritációtól, a bakteriális és gombafertőzéstől, a napsugaraktól (magas tannin tartalma miatt). Antioxidánsainak köszönhetően erős fiatalító hatással rendelkezik. Ideális szer az érzékeny, gyulladásra hajlamos bőrre. A benne lévő aluminum chlorohydrate némileg csökkenti a verejtékezést anélkül, hogy azt drasztikusan megakadályozná (fontos, hogy a salakanyagok egy része a verejtékmirigyeken keresztül távozzon!). Ez megerősíti a dezodoráló effektust. Glycerin és származékaik: puhítanak és hidratálnak, erősítik a bőr rugalmasságát, védenek a negatív külső hatásoktól. Gátolják a pathogén baktériumok szaporodását, csökkentik az irritációt. Menthyl Lactate: azonnali frissítő hatású, emellett intenzíven és hosszasan hat. Fokozza a dezodor tonizáló és fertőtlenítő hatását. A havasigyopár-kivonat jótékony hatásait az egyedi recept alapján kikevert krém egészíti ki, amely olyan gyógynövények kivonatát tartalmazza, mint az orbáncfű, a zsurló, a kakukkfű, a mályva és a cickafark. Ezek biztosítják a bőr számára szükséges ásványi anyagokat és segítenek az optimális hidratáltsági szint fenntartásában. A különböző tégelyek csodakrémei, amelyektől Sisi bőre selymes, ápolt volt a havasi gyopár kivonatát tartalmazták. Viszont ez csak egyike volt azoknak az olajoknak, krémeknek amelyet a császárné használt. És nem csak a szépségápolásban hasznos ez a kis virág. 

 

A havasi gyopár gyökeréből innsbrucki kutatóknak sikerült olyan hatóanyagot kinyerniük, amely forradalmasította az érrendszeri megbetegedések kezelését. Sejttenyészetek elemzésénél a havasi gyopár egyik alkotóeleme, a leoligin hatékonyan akadályozta meg a véredények belső falának megvastagodását. A véredények falának megvastagodása az egyik legfőbb okozója a szív- és érrendszeri megbetegedéseknek, és az érelmeszesedés. A leoligin egyedülálló képessége révén a véna-bypass műtéteknél az érfal nem kívánatos megvastagodását felére sikerült csökkenteni. A természetes anyagot az teszi egyedülállóvá, hogy az eddig alkalmazott gyógyszerekkel ellentétben nem támadja meg az ér belső falát, és a már létező megvastagodások mértékét is csökkenti.

De térjünk vissza a gyopár jelentéséhez, szibolikájához. Amint azt már fent említette, több politikai alakulat is szimbólumként tekint a gyopárra.

Amikor 1915-ben az olasz csapatok a Dolomitokban elkezdték feszegetni az osztrák-magyar pofonosláda tetejét, a Monarchia katonai vezetői meg voltak győződve arról, hogy egyedül is el tudnak bánni a spagettifaló taljánok szedett-vedett seregével. A szövetséges német vezérkar azonban résen volt: a porosz tábornokok kisakkozták, hogy jódlizással meg alföldi magyar bakákkal elég nehezen lehet megfelelni a magas hegyek által támasztott harcászati követelményeknek, ezért megszületett a döntés: létre kell hozni egy olyan német katonai egységet, amelyik alpesi körülmények közepette is leteszi a Vaterland olykor véres asztalára azt, amit a germán ősök elvárnak tőlük; megszületett az első német hegyivadász-alakulat, melynek feladata az osztrákok megsegítése volt az olasz fronton. 

 

 

Az Alpenkorps-os srácok (akiket később az ellenség is a német császári hadsereg egyik legjobb magasabb egységének nevezett) ekkor választották maguknak a havasi gyopárt, mint fegyvernem-jelzést (az osztrák Landesschützentől kapták elismerésként a szimbólumot), amit aztán orrba-szájba kölcsönvettek tőlük mindenféle hegyi csapatok, mint például a lengyel strzelcy podhalańscy, ami a hagyományos német-lengyel barátságot figyelembe véve azért eléggé furcsa. A havasi gyopár, német nevén Edelweiss  latinul Leontopodium alpinum szép karriert futott be indulóként is, és külön örömömre szolgál, hogy Adolf Hitlernek nem sikerült szalonképtelenné tennie ezt a szimbólumot. Pedig (a hadtörténészek tanúim rá) bizony megpróbálta. A háború utáni Németország szakított ugyan pár csúnya dologgal, de a hegyivadászok örökségében nem látott semmi kivetnivalót, s így van ezzel a 2012. évi Bundeswehr is. Arrafelé is reform reformot követett, s a jelenlegi állás szerint a bajorországi Bad Reichenhall-i központú, igazi, németesen pattogó nevű Gebirgsjägerbrigade 23. Bayern az egyedüli örököse mindannak a szépnek és jónak, amit a német hegyivadászok az elmúlt 92 évben össze tudtak szedni. Természetes, hogy az itt szolgáló mintegy 7000 hegyivadász 80 százaléka eredeti, bőrnadrágos bajor legény, akik – szükség esetén, a NATO hívó szavára – akár Afganisztánban is népszerűsítik a füstölt-főtt csülök-savanyúkáposzta-szűretlen búzasör bajor alapkatekizmust természetesen az Edelweiss szimbólummal együtt. Amint azt láthattuk ez a kis virág, amely fenn a magas csúcsok tetején él cudar körülmények között hatalmas szimbóluma világunknak. A szerelem könnyeinek igaz virága, hegyi csapatok szimbóluma, a szépségápolás egy unikuma, gyógyhatásairól pedig messzi földön is híres, nem csoda hát, hogy Erzsébet császárné egyik kedvenc virága lett, amely mesés hajkoronájának ékeként maradt ránk. Ha alkalmuk adódik és találkoznak az Edelweiss bársonyos kis csodával, tekintsenek rá akkora tisztelettel, amelyet a legnemesebb virág megérdemel.

 

 

Reményik Sándor: Gyopár

 

Azt mondta valaki:

A Korongyoson gyopár is terem.

Azóta vágyaimnak netovábbja

A Korongyos-tető.

Róla álmodom nappal-éjjel,

S a pici fehér csillagokról,

Mik szikráznak a vad kövek között.

 

Mert úgy lehet:

Egy hullócsillag szállt alá oda,

Ép a Korongyos tetejére.

Honnan indult: ki tudja azt?

Talán egy nagyváros felett

Látta útrakelni egy ifjú pár,

Sikoltó ívét elkísérték szemmel,

Míg legörbült a sötét horizontra.

Találgatták: vajjon hol nyugszik meg?

Hát ide hullt.

Ide, a Korongyos-tetőre.

Ezer darabra hullott széjjel,

De üdvösségét megtalálta.

S minden kis része csillagalakú lett:

Így született a havasi gyopár.